2017. október 23., hétfő

Babu Miriel - Hajnal

Egy hajó.

Tizenkét ember.

Harminc láda hal.

Három napi veszteglés.

Óceán.

A Jégmadár legénysége már minden reményét elvesztette, tétlenül üldögéltek a fedélzeten, hagyva, hogy az áramlat magával sodorja a hajójukat. A kapitány a kabinja ajtófélfáját támasztotta, a kormányos felcsapta mindkét lábát a kormányra, s a halászok egy tagjával kártyázott egy üres hordó tetején.


Egy csapat hal.

Nem maradt üres láda a fogásnak.

Lemenő nap.

Fátyolfelhők a rózsaszín horizont felett.

Horkolás.

Egy pár figyelő szem.

- Hé. - A kormányos megkocogtatta a halász vállát, aki a hajó orrában a távolt fürkészte. - Add fel, gyere inkább aludni. Ez a lélekvesztő úgyse visz minket haza.

A halász megrázta a fejét.

- Valakinek őrködnie kell.

Sóhaj.

- Tessék. - A kormányos vékony üveget nyújtott át a virrasztó férfinak. - Az utolsó adag rumom, de legalább felmelegít az éjszaka.

Mosoly.

- Köszönöm.



Ezernyi csillag.

Tejút.

Ezüsthíd a cakkozott vízen.

Hullámok hangja, ahogy a hajó orrának csapódnak.

Lágy ringatózás.

A halász egész éjjel virrasztott, néha-néha kortyolva egyet az italból, amit kapott. A horizontot kémlelte minden percben, figyelte a hullámok irányát, a szél változását, jelet keresve, ami megsegíti őket. Lassan már negyedik napja sodródtak tehetetlenül, a hajó irányíthatatlanná vált, ők pedig csak vártak, hogy megtalálják őket. Ismeretlen vizeken jártak, a csillagok sem tudtak utat mutatni, olyan messzire kerültek a halászterületüktől.

A halász felpillantott a fénypettyektől tarkított égre.

Remény. Csak ez maradt nekik.



Hangosan csapdosó víz.

Sós permet.

Metsző, hideg szél.

Reggeli, éles fény.

Sirályok.

- Sirályoook! - A kiáltás végigzengett a Jégmadár fedélzetén, felébresztve a legénységet. Az emberek döbbent arccal, libabőrös karral léptek ki a hajnali levegőre, mind egy pontra meredve. A kapitány kilépve a kabinból távcsövet emelt szeme elé, ajkára mosoly kúszott.

- Igazad van! - Ez a virrasztó halásznak szólt. - És ahol sirályok vannak…

- Ott lennie kell szárazföldnek is - fejezte be a halász a kapitány mondatát. - Megmenekültünk!

Örömujjongás.

A negyedik hajnallal együtt beteljesült a remény is.
Megosztás: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése