2017. július 5., szerda

Zsazsogó Nyáplic - Homokóra

Fekete égbolt alatt, fekete mezők közt állt egy fekete kastély. Fekete ablakait fekete függönyök szegélyezték, fekete ajtók, fekete kilinccsel, fekete folyosók, fekete szőnyeggel. Fekete szélkakas állt a fekete torony tetején. Fekete szél suhogott, ami fekete lombokat tépázott.

Egy fekete alak, kaszával a kezében sétált a fekete úton lefelé. Fekete házak közt haladt, fekete kutyák követték, fekete kenyeret dobott nekik. Fekete madarak csipegették a fekete morzsákat. Fekete neszek.

Egy fekete kocsi közelített, fekete koporsó zötyögött a csomagtérben. Fekete tekintetek találkoztak, feketén bólintottak, majd a fekete, kaszás alak félreállt az útból.

Fekete házhoz lépett a fekete kaszás, fekete ajtón zörgetett, fekete volt, aki azon kilépett. Végigjárták ketten a fekete falut és még több fekete alakot hívtak magukkal. Fekete kaszákkal feketén vonultak a mezőkre. Fekete fűszálak lengedeztek a feketeségben.

Aztán fényleni kezdett a határ, előbb minden vörössé vált, majd a napszámos legények megkezdték a kaszálást.

Egy, csak egyvalaki maradt fekete a fényben. Egy csak egy kasza maradt a hajnalban érintetlen.

- Lassan neked is indulnod kéne – hangzott fel egy sötét hang. A fekete alak elfordult a fekete kastély ablakától és a homokórára nézett.

- Te már csak tudod, igaz?

- Nem akarlak siettetni – felelt a homokóra.

- Mi is az idő? – mordult fel patetikus hangnemben a fekete alak.

- Azért ennél gyorsabbnak kell lenned.

Az alak vállai csüggedten megereszkedtek, majd magához vette az órát és a kaszáját, és kisétált a kertjébe. Letekerte az óra fedelét és néhány szemet a földbe szórt, majd megöntözte őket. Kicsivel odébb több tíz apró homokóra dugta már ki a fejét a földből. Mindegyik tetején egy leheletvékony arany fűszál lengedezett. Végigsétált két ágyás között, majd fogta a kaszát és egy suhintással levágott néhányat az arany fűszálak közül. Azok homokórái erre feketén elporladtak.

- Így ni, mára ennyi kertészkedés elég is – mondta a halál és nagyot nyújtózkodva kiropogtatta a csigolyáit.
Megosztás: 

2 megjegyzés:

  1. Azta, még a hideg is kirázott.
    Engem annyira megfognak az olyan novellák, amiknek a vége ilyen whaaa. Szóval, aminek a végén ráz ki a hideg. Jó, ez szerintem értelmetlen volt, de remélem azért annyi lejött, hogy nagyon tetszett. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Nekem is nagy gyengéim az ilyenek. Imádom őket olvasni és írni ;)

      Törlés