Pár percet késtem. Tényleg csak pár percet, még úgy is, hogy
a város túlsó feléből futottam a megbeszélt helyre - el ne felejtsem említeni
Szandinak, hogy ne a külvárosban béreljen lakást.
De ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy ő felálljon a padról, ahol az
érkezésemig üldögélt, felcsatolt hajjal és valami irdatlanul vastag könyvvel,
és elinduljon a szomszéd utcába. Láttam. Kiáltottam is, de a forgalom
egyszerűen elnyomta a hangom, amikor pedig nem, akkor a csípős szél vitte el a
nevét az ellenkező irányba, messze tőle.
Tétlenül kellett végignéznem a távozását, ahogy égimeszelő alakja eltűnik az
egyik kertesház mögött. Nem látott meg, pedig mennyivel jobban örültem volna,
ha szemrehányó, csalódott tekintetének kereszttüzébe kerülhettem volna, ha
hozzám intézte volna haragos, panaszos szavait azon a rekedt, mégis simogató
hangján, ha előttem rázta volna meg elkeseredetten vállig érő, aranybarna
üstökét, amit mindenki irigyelt tőle - épp ezért próbálták rávenni, hogy
vágassa már le - ő mégis képtelen volt megválni a szélrózsa minden irányába
meredező tincseit.
De elsétált, át valamelyik utcába, ki az életemből, nem hagyva maga után mást,
csak azt a milliónyi emléket, ami reményeim szerint az ő fejében is
végigpörgött heves továbbállása közben. Csak álltam, és meg sem próbáltam
eltüntetni az agyamban pörgő képeket.
Volt ott minden, a legjelentéktelenebb foszlányoktól a létfontosságú
megfoghatatlan relikviákig, még olyanok is, amelyekről eddig azt sem tudtam,
hogy megtörténtek, csak álmomban villantak fel egy-egy pillanatra. Láttam
magunkat a folyóparton ülve, ahogy a lábunkat mártogatjuk a hűs vízbe, és
egymást fröcsköljük, természetellenesen magas sikolyokat kicsalva a másikból.
Láttam, ahogy kézen fogva lépünk be a gimnázium kapuján, és fehérre szorítjuk
társunk ujjait félelmünkben.
Kaptam tőle egy esélyt, hogy újraépítsem azt, ami Kíra megjelenésével
összeomlott. De hiába szakítottam a lánnyal, hiába a tulajdon húgom miatt
áldoztam fel az utolsó esélyt barátságunk helyrehozására, Olivér ezt nem tudta,
és mindketten tudtuk, hogy én vagyok a hibás.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése