- Mit lennél hajlandó feláldozni?
- Ez így ostoba kérdés. Én szinte bármit hajlandó vagyok feláldozni. A kérdés mindig az, miért? Hogy mit kapok, mit nyerek vele, az a fontos. Az dönti el, meghozom-e az áldozatot. Ha a jutalom értékes, szinte nincs is felső határ. Tegyük fel, megmenthetsz egy embert, aki halálos beteg. Mit ér ez meg neked? És ha százat menthetsz meg? Vagy ha feleséged, az anyád haldoklik? Ha a gyermeked? Látod, az áldozat viszonylagos, a jutalomtól függ, megéri-e!
- A te szemszögedből ez tehát csak üzlet? Adsz valamit, és kapsz valamit érte, és ha arányos az alku, belemész?
- Persze. Racionális döntésen alapul, mint minden az életben.
- Akkor hát válaszolj, mit ér meg neked!
- Ez nem így működik. Az eladó mondja meg az árat, nem a vevő.
- Ó, szóval én lennék az eladó, és te a vevő?
- Így logikus. Te jöttél el hozzám, te kerestél meg, te tettél ajánlatot.
- Én nem üzletelni jöttem. Mit szólnál inkább egy fogadáshoz?
- Veled fogadjak? Miért lenne az jó nekem?
- A fogadás is üzlet! Kockáztatsz valamit, amiért jutalmat kapsz, ha nyersz, de nem kell adnod semmit. Ha vesztes vagy, elveszem, amit felajánlottál, te semmit sem kapsz. Ám ha elég nagy a nyeremény, megéri.
- És mi lenne a fogadás?
- Hát legyen. Teljesítek mindent, amit csak kérsz tőlem, egész életedben. Megadok minden dolgot, amire vágysz. Ha ez téged csak egy pillanatig is boldoggá tesz, nyertél, én nem kapok semmit. De ha én nyerek...
- Megadsz bármit, amit kérek, és nekem csak boldognak kell lennem? Nem gondolod komolyan!
- De, komolyan. Szóval, ha én nyerek, akkor...
- Nem nyerhetsz! Ez nem lenne tisztességes a részemről!
- Szerinted engem érdekel a tisztesség? Ne légy naiv! Tehát, ha én nyerek, akkor sem kell azonnal fizetned. Csak a halálod után. Jól hangzik?
- Jól. De mi az ár.
- A lelked az ár, Doktor Faust! Áll az alku?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése