Esett az eső. Lassan befutott a Tájfun a tengerpartra,
csapkodta a szél a redőnyt, mi pedig éppen üvöltöztünk kollégiumi
lakótársammal, Utával. A fiú próbált szépen énekelni, én viszont elhülyéskedtem
az egészet. Végül is nem tétre ment, csak egy játék volt, mely néhány hónapja
valaki vesztét okozta.
Az újságban olvastam, hogy hat embert megöltek Tokió
belvárosában, egy karaokebárban. A bárt ugyan bezárták, s a dolgokat kidobálták,
nekem véletlen, egy lomtalanításkor sikerült elcsípnem a karaokegépet. Mivel
olyan területről jöttem, ahol az emberek örülnek, ha kenyérre telik, le is
csaptam rá. Uta eleinte furán viselkedett, amikor megjelentem a géppel.
Hatalmas nagy győzködések során – na meg egy nagyadag energiaital segítségével
– sikerült meggyőznöm, hogy tartsuk meg a gépet. Hamar ki lehet ismerni a
fiúkat…
A vihar egyre inkább közeledett, hatalmas dörgésekkel
és iszonyú nagy széllel. A redőny lassan már kezdte megadni magát a szélnek, a
levegőt szinte harapni lehetett. De még az eső nem érkezett meg, csak
fenyegetett a vihar, hogy lecsap lakhelyünkre.
Már a rögtönzött parti végén tartottunk. Az
energiaital kezdett elfogyni, a lendületünkkel együtt, de a vihar a tőlünk
szerzett lendülettel közeledett. De nem törődtünk vele, folytattuk a karaokét,
mikrofonnal a kezünkben ugráltunk… s hirtelen elborított a sötétség…
Amikor felébredtem, egy kórház klóros levegőjét
éreztem az orromban. Mintha be lett volna kötve a fülem, hangokat tompán
hallottam. Egy nővér sétált felém, elzárta az infúziót, s kivette a számból a
lélegeztetőcsövet. Amikor rám nézett, felsóhajtott és elszörnyülködött.
– Hogy lehettek ilyen szerencsések? A barátjával
együtt halálos áramütést kaptak, de valahogyan túlélték. S vagánykodhatnak a
foltjaikkal.
A vállamból egy fekete, faágszerű villámjegy indult
ki. Lentebb nem mertem megnézni, milyen állapotban van a húsom. De legalább az
életem és Uta megmaradt. A karaokegép – mely egy játékkonzol volt – az utcán
végezte a következő lomtalanításkor, várva, hogy a következő áldozatát
megtalálja…
S azóta nem merek énekelni…
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése