2017. október 15., vasárnap

A. T. Jolt - Sok sikert, viszlát

Amikor hosszabb ideig távol tartózkodsz, és végre esélyed nyílik hazalátogatni, természetesen nyitott vagy mindenki kérdésére és kérésére, hogy fussatok össze a pótlás szándékával. Néha olyan emberek is megkeresnek, akikkel nem igazán szoktál társalogni, kivéve persze, ha alkalomadtán véletlenül egymásba botlotok. Nos, tegyük fel, hogy hazatérésedkor egy ilyen ismerősöd dob meg egy üzenettel. Megkérdezi, mi újság veled, milyen az új környezeted, és szeretné, ha intelmekkel, tapasztalatokkal látnád el a jövőre nézve. Természetesen, mivel nagylelkű ember vagy, aki nem szeret csalódást okozni, és emellé még roppant lelkiismeretes is, belemész a találkába, miközben azon agyalsz, hogy minél hitelesebb mondanivalóval rukkolj elő.

Elérkezik a pillanat, üdvözlitek egymást, örültök, hogy „saccperkábé” öt hónap után újra egy közegben vagytok (nem mintha előtte túl sok találkára került volna sor, de hát na… az embert ilyenkor miért vezérelje rossz szándék?), majd megkezditek a nyugodt sétát. Te igyekszel minden részletre kitérően elmesélni az élményeidet, közben hallgatod az ő sztoriját. Elvagytok, örülsz, ha hasznos információkat adhatsz át, aztán valahol az egész felénél az illető vesz egy száznyolcvan fokos fordulatot. Nem csupán bókolgatni kezd, szabályosan rád cuppan, te pedig a hirtelen váltástól annyira összezavarodsz, hogy elkezdesz hadarni és össze-vissza minden baromságot hadoválni, mert hát na… az előbb még egy teljesen más személlyel sétáltál. A szándéka persze teljesen világos, szó szerint a képedbe nyomja, de a „kontextussal” még bajok vannak.

Gyönyörű vagy. A lábaid… bla, bla, bla, bla… Nem igazán figyelsz oda, inkább hülyén pislogsz. Most komolyan? Körülötted mindenki tudja rólad, mennyire undorodsz a nyáladzástól, ráadásul mi értelme a képedbe tolnia, hogy nézel ki az ő szemében, mikor ha valaki tetszik valakinek, ez nyilvánvaló? Úgy értem… mondta már bárkinek bárki is azt, hogy ronda vagy, de azért járjunk?

Meg aztán… valaki, akivel korábban csak nagyon minimálisan érintkeztél, felbukkan a semmiből, hogy ő totál oda meg vissza van érted? Először poénosnak ítéled meg, de aztán megsértődsz, hogy megint palira akarnak venni. Mi van, ember? Valami fogadást kötöttél a haverokkal? – kérdezhetnéd. Vagy egyedül vagy, és kell neked valaki heccből? – Mert te ugyan semmi okot nem adtál neki arra, hogy beléd habarodjon, amikor korábban nem érdekelted, és az elmúlt öt hónapban egymás közelében sem voltatok.

Inkább megveregeted a hátát, körbemutatsz, hogy mindenhol vannak csajok, és elbúcsúzol a következő szavakkal: Sok sikert, viszlát.
Megosztás: 

4 megjegyzés:

  1. Ez a háromszázas nálam most nagyon betalált. Én még előtte állok ennek a találkozásnak, de már minden megfordult a fejemben. 6 év hosszú idő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát... nem volt kellemes, eléggé összezavarodtam. Nem sok srác próbálkozott be nálam, de ilyet sosem tapasztaltam, és nem is rémlik, hogy mások meséltek volna ilyesmit. (mert ugye saját élményen alapul, de ez gondolom nyilvánvaló :'˛])

      Törlés
    2. Amolyan "Ilyen a valóságban nem létezik" érzés?

      Törlés