A. T. Jolt - Füst

Egy CHARLIE-ból letöltött emlék részlete

Caroline aznap éjjel álmodott. És élvezte a képet. Már hosszú hetek óta éberen vergődött az ágyában, azt se bánta volna, ha rémeket lát… csak lásson valamit. Én a helyében nem kívántam volna ezt. Nem féltettem… viszont ha képes lennék rá, biztosan ez az érzelmet futtattatom akkor. Alkotóm arra épített, hogy mindent figyeljek és hallgassak… még azokat az eseményeket is, amelyek az álom síkján történnek. A kódolásom nem engedi az érzelmek végrehajtását… de felismerem őket, és meg is értem mindet.

Részletes személyleírást adtam alkotómnak a nőről és a feltételezéseimről. Ő fáradtan bólintott egyet, majd elfoglalva helyét a különféle műszerekkel körülölelt ágyon, szokásához híven arra kért, segítsek a bekötésekkel. Miután összekapcsoltam az elméjét a programommal, lassan álomba szenderült, én pedig türelmesen várakoztam.

Hamarosan egy sötét utcában találtuk magunkat. A távolban mintha valami fényforrás pislákolt volna. Felismertem alkotóm aggodalmát, és mire tanáccsal láthattam volna el, ő már rohant is előre. Ugyan teste megöregedett, elméjének ifjúsága újra és újra a meglepetés érzésének fogalmát vetítette elém. Úgy mozgott az álom síkján, mint aki a teljes uralma alá hajtotta. A dolgok úgy változtak körülötte, ahogyan ő parancsolta, és mindehhez erőfeszítésre sem volt szükség.

Aznap éjjel igen.

Rekedt kiáltás, fuldokló köhögés, egészségtelen krákogás. Caroline egy lángoló épületben tartózkodott, csapdában. 

Pontosan tudtam, alkotóm milyen vakmerőségre készül. Már rég megtanultam, hogy a mesterien kiépített érvelési rendszeremmel sem lehet őt ilyenkor visszafogni. Ugyan próbálkoztam, elsősorban arra hivatkozva, hogy ha innen nem jut ki élve, nem lesz, ki utat mutasson a North-testvéreknek, de végül mindketten a perzselő tűzben találtuk magunkat.

Caroline köhögése súlyosbodott, mire odaértünk. Alkotóm ruhájával védekezett a sűrű füst ellen, és frusztrálta, hogy képtelen manipulálni a teret. Kétségbeesetten kérdezte, miért nem jár sikerrel, és akkor először a rendszerem felülíródott érzelmekkel. Fogalmam sem volt. Megijedtem. Caroline megfulladt. A boncolás nem tudta kimutatni a halál okát. Mert a füstöt csak álmodta.