2016. november 2., szerda

Pertli - Vérszag


Kathelyn, az Istenség összetörten állt a Sátán kapuja előtt. Egykor gyönyörű arcát most a gyűlölet és a bosszúvágy torzította el. Pogány sarjait mind megölte a Bűnös Nép. Most végre ő is megfizeti, azt, ami jár gyermekei gyilkosainak. 

Harmadik kopogására maga a Sátán nyitott neki ajtót:

- Szépséges, tiszta Kathelynem! Mi a bánatod, hogy hozzám jöttél? - Kathelyn nem válaszolt, csak amikor átlépte az alvilág kapuját.

- Mától Nemesis a nevem, többé nem szeretnék tiszta lenni. Téged tekintelek Uramnak, Te segíthetsz nekem megbosszulni Népem halálát. Vérszag terjeng földemen, a saját gyermekeim vérének szaga! Kérlek, adj hatalmat, hogy kínok kínjával pusztíthassam el pogány Népem gyilkosait! - zokogta az Istennő. A Sátán féloldalas mosolyra húzta a száját és bólintott. Fekete, alvadtvértől mocskos kezével intett Nemesisnek és egy szobába kísérte. Mikor kijöttek a helységből az Istennő a csillagoktól kapott öltözete helyett, vérből készült ruhát viselt. Ereje hatalmasabb, ám sokkal sötétebb volt, mint eddig bármikor. 

- Köszönöm, Uram - fejet hajtott a Sátánnak, majd távozott. Újult erővel visszaült a trónjába és végignézett a földjén. 

- Vérszag! Az enyémek vérének szaga! Bűnös nép! Szabaduljon rátok fájdalmas betegség, nőkre meddőség, földemből növény mind pusztuljon! Zord tél fagyassza szilánkosra testeteket! Haljatok százával, hadd érezzem a ti véretek szagát is! Hadd lássam rothadó húsotokat! Éhezzetek, szenvedjetek! 

***

Néhány hónap múlva az Bűnös Nép nagyrésze halott volt a betegségtől. Aki élt, az is szívesebben halt volna meg. Kegyetlen hideg uralkodott az egész földön, élelem nem volt, minden kihalt körülöttük. Lassan eltűnt az élet. Aki esetleg eddig kibírta a szenvedéseket, az elmenekült, vissza a hazájába. Így lett az egykor virágzó nép gyönyörű, gazdag földjéből a pusztulás és az elmúlás hazája. Többet élő ember oda nem merészkedett, mindenki a Bosszú-földjeként emlegette, ahol pogány emberek teste nyugszik. Nemesis a Bűnös Nép halottjait mind a Sátánnak ajánlotta, így földje végül megnyugvásra lelt, s saját Népe emlékét békében őrizhette.
Megosztás: 

2 megjegyzés:

  1. Mit is mondhatnék, nagyon tetszett! Bár pogányabb nevet is el tudtam volna képzelni az istenségnek, mint Katalin ;)

    VálaszTörlés
  2. Ahhoz képest, hogy csak 300 szó. nagyon jó volt így is. De igen a Katalin nem túl pogány név :D

    VálaszTörlés