2016. november 18., péntek

Babu Miriel - Küldetés


Csendes volt az űr, s a hatalmas, kerek űrhajó is némán siklott előre a bársony sötétségben, fedélzetén zöldbőrű utasaival. A hajó kapitánya karmos lábát az irányítópulton pihentetve, fejét a szék támlájára döntve hortyogott, a szája helyén hullámzó csápok minden lélegzetvételre megremegtek. A rádiós unottan kapcsolgatott a hullámhosszok között, a halk statikus zümmögés körbekúszott a teremben.

Alattuk kék fénnyel felragyogott egy bolygó, az idegenek ámulva lesték felhőkbe burkolózó azúrkék óceánjait.

- A Föld, kapitány! - recsegte furcsa nyelvükön a kormányos.

- Nagyszerű! - A kapitány csápjai izgatottan hullámoztak arca előtt. - Szemrevaló kis bolygó. Üzenjünk nekik!

A rádiós izgatottan kezdte keresgélni a megfelelő jeleket, és nemsokára recsegő hang töltötte meg a teret.

- Ez... Ez valami... Zene! - motyogott a rádiós.

- "Szegények, gazdagok, kerítők és csajok, istenek és sáátánok most az egyszer rám hallgassatok!" - hörögte egy hang, a háttérből dübörgés adta a ritmust. Az idegenek arcáról fokozatosan eltűnt az üdvözült mosoly, döbbenten meredtek maguk elé, hallgatva a rockszámot.

"Kabátom bőr és nem ballon, arcszeszem is csak citralon...!"

A kapitány csapjai megremegtek, torkából felháborodott kiáltás tört elő.

- Rock! Ez rock! Pusztuljon a bolygó! - Tenyere hatalmasat csattant az irányítópulton, a legénység meghátrált haragja elől.

- De kapitány! - szólalt meg félénken a navigációs tiszt. - Ez egy kiemelt fontosságú bolygó a fejlődésben, tilos bármilyen módon...

- Nem érdekel! Vesznie kell... - Az űrlény zavarodottan motyogva rogyott le a székbe. - Ez a küldetésünk, nem szeghetjük meg, vagy nyakunk szegik...

"De jegyezd meg jól, míg a föld kerek, mindig lesznek rockereek!"

A kapitány felemelte a fejét.

- Várjatok. - Végigpillantott a legénységen. - Mit mondott?

- Amíg a Föld kerek, mindig lesznek rockerek - ismételte el készségesen a közlegény.

- Pontosan! - ragyogott fel a kapitány szeme. - Ezt fogjuk tenni!

Az idegenek pedig állták a szavukat, és csendben, az évszázadok alatt türelmes munkával átformálták a bolygót. Akkor pedig a jóslat valóra vált, és nem volt többé rock a Földön. Az idegenek teljesítették a küldetésüket.
Megosztás: 

3 megjegyzés:

  1. Hát ez valami haláli jó volt! XD Először, mikor meghallottam, hogy zenét játszatnak az űrlényeknek - akarva-akaratlanul(?) - a legfrissebb Star Trek film ugrott be, de ezzel a lezárással... áh, rég nevettem ilyen jót! Imádom a zöld, csápos lények logikáját xD
    "De mivel a föld ovális, jó nekem a metál is!" - vajon mit tettek, miután szembesültek a folytatással?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én azt már nem tudhatom :D
      De egész héten kb Pokolgépet hallgattam, és annyira adta magát ez a szösz. Egyszóval örülök, hogy tetszett ^~^

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés