2016. október 8., szombat

Alice Wright - Szépség


Szerettem. Szerettem átölelni, kézen fogva menni vele, vagy lopva ránézni az iskolapadból. Szerettem a haját birizgálni, szerettem, ahogy megrovóan rám pillant, majd közelebb húzza a székét. Szerettem a fejem a vállára hajtani a szünetekben, mélyen beszívni azt a vaníliára emlékeztető illatot, ami belőle árad. Szerettem hallgatni, ahogy beszél, vagy énekel, de leginkább, ha nevet. Szerettem nézni munka közben; ahogy eltűr egy rakoncátlan tincset a füle mögé, lábával a zene ütemére dobol, nyelvét kidugja a nagy koncentrálásban. Szerettem a műveit szemlélni; minden alkotása lenyűgöz, mintha nem is egy gimnazistától származnának azok a sorok, hanem egy vérprofi írótól. Szerettem hátulról átölelni, és az államat a vállán támasztani. Szerettem, ahogy rám néz azokkal a csillogó, zöld szemeivel, melyekkel mintha olvasott volna az emberekben, és boldog mosolyra húzza az ajkait. Szerettem, amikor sértődötten felfújja az arcát, vagy beharapja a száját, megakadályozva ezzel azt a jellegzetes, lágyan csilingelő nevetést. Szerettem nézni, ahogy végiglibben a termen, és az ablakpárkányra könyökölve szemlélte a kinti világot. Szerettem nézni, ahogy apró termete ellenére addig nyújtózkodik, míg a tábla legtetejét le nem tudja törölni. Szerettem órákon őt figyelni, ahogy tekintete ide-oda cikáz a tábla és a füzet között, majd a ceruzájával játszadozva lekörmöli az újabb sorokat. Szerettem vele menni a könyvtárba, ahol elmélyülten lapozgatta a könyveket, hogy aztán egy kisebb toronnyal a könyvtárosnő asztalához siessen. Szerettem leülni vele a polcok takarásába, ahol szék híján a földre ültünk, és egy-két oldal közben lophattam tőle egy csókot. Ezutóbbit szerettem benne a legjobban; a jóleső bizsergést, ami végigszaladt a testemen, majd megállapodott az ujjbegyeimben. Szerettem csókolózás közben végigsimítani az arcán, a haján, a derekán. Szerettem egy levegővételnyi szünet közben végigmérni az arcát; mindig elvörösödött a nyakvonaláig, vágytól csillogó szemei pedig megőrjítettek. Szerettem az egész lényét, minden apró részletet. És szerettem, hogy ez a tünemény, ez a sok minden csakis az enyém.
Megosztás: 

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése