Hónaljam alá ragadtam a lolit, majd kifutottam az erkélyre. Ekkora kis vackot. Százötven centi tömény cukiság, s még azt az egyszerű küldetést sem lehet rábízni, hogy szerezze meg a kis dobozból a csokikat. Anyáék rögtön lebuktatták… kihallgatták, majd megdorgálták, végül felküldték hozzám. Éppen egyik haverommal próbáltam kielemezni az aznapi eseményeket, amikor hugi sírva futott be a szobámba.
- Tudod, hogy utálom a csokit! – kiáltott fel húgom, miközben cuki szemekkel pislogott rám. Sam persze, az a nevezetes idióta, aki miatt csórtam volna, úgy vigyorgott az ágyon, mint a rohadt tök. – Tudod milyen nehéz abból a zenélő vacakból lopni?
Hugi egy fél órás monológot elsírt. Aranyosan tekergette közben aranyszínű haját, s hatalmas szemeivel rám pillogott. Ez nekem túl sok… tényleg többé nem kérek ilyesmit tőle.
Láttam magam előtt, ahogyan végigkúszik a konyhán, kicsi térdeit felsértve. Felmászik a hatalmas konyhapultra, s a dobozból kiveszi a csokikat. Majd pedig hátraesik és… te jó ég! Nem sodorhatom többé ilyen veszélybe!
- Bocsáss meg! – öleltem át a húgomat, ki teljesen pirosan nézett fel rám. – Többé nem keverlek ekkora veszélybe! Bár nem sikerült csokit szerezned, s elbuktam miattad ötezer forintot, legalább te meg vagy nekem! – felemeltem a kislányt, s a nyakamba ültettem.
- Sose mondtad, hogy szeretsz! – kiáltott fel a kislány, majd átölelt. Annyira aranyos… s szinte bármit megtenne a bátyjáért. Egy ideig… aztán kamaszlány lesz, s ő fog verni engem null-huszonnégy. – S ki mondta, hogy nem jártam sikerrel, bátyus?
Leraktam a kislányt, s a szemeibe néztem. Kezébe fityegett a zacskó az összes édességgel. A szoknyája alá rejtette? Vagy hova dugta el, hogy észre se vettem?
- A küldetés teljesítve – kezembe nyomta a zacskót. – Most kérem a jutalmamat!
Ó ez a kis zsarológép! Esküszöm, ezekkel a küldetésekkel többet bukok, mint amennyi hasznot tudnék belőle húzni! De ez a tündérvirág a szép szemeivel bármit meg tud szerezni… mázlista.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése