A. T. Jolt - Hullócsillag

Peter átlagos, tízéves fiúcska volt, aki szerette csúfolni a lányokat (de csak azért, mert tetszettek neki, természetesen), szeretett az édesapjával a garázsban kőkemény, izzasztó, férfias munkát végezni, szeretett a kutyájukkal, Echóval játszani, valamint mindennél jobban szerette, ha a család előkapta a túracipőket és a kempingfelszerelést, hogy egy kicsit maguk mögött hagyja a zsúfolt és zajszennyezett nagyvárosi életet.

Az éjjelek hűvösek voltak, de Peter sosem bánta. Egy meleg pokróccal és egy bögre gőzpamacsokat eregető teával mindig letelepedett egy magasabb pontra a táborhely közelében, hogy a csillagokat vizslassa. Nem értette, a város fölött miért nem ragyognak ennyire fényesen, mint itt, a zöldellő növényzet fölött.

Az édesanyja megismertette vele a csillagképeket. Peter mutatóujját tollként vezetve segített fiának összekötni a megfelelő fénypontokat az égen, hogy azok figurákká álljanak össze. Peter ezeket a csillagképeket egy füzetbe gyűjtötte, hogy majd megmutogassa a lányoknak, milyen csodára tett szert.

Ez a füzet tizenhét évvel később ismét a kezébe akadt, teljesen véletlenül. A szekrényeibe szórt holmijait szelektálta, amikor rálelt a rongyos lapkötegre. Arcára halvány mosoly telepedett, ahogy felidézte a csillagképekhez kapcsolódó emlékeit. Szerencsésnek mondhatta magát, hiszen mindene megvolt. Kényelmes családi ház, könnyen elérhető, magas színvonalú oktatás, csinos lányok, bulit bulira halmozó haverok, és ami a legfontosabb: boldog, szerető család.

Peter lelkiismeretesen elvégezte a középiskolát, felvételt nyert a neves egyetemek egyikére, ahol ugyan gyakran csüngött a szájából a piás üveg, mégis sikerült annyi tudást bezsebelnie, amennyit lehetett. Nem meglepő módon csillagász lett belőle. Két évvel az iskola befejezte után feleségül vette álmai nőjét, és egy szerény kertvárosi lakást vásárolt két plusz szobával a jövőbeli gyerekseregnek. Alig várta, hogy végre legyen egy kis hangzavar. Persze felesége a tudtára adta, mivel jár a gyereknevelés, de Peter nem bánta.

A füzetet lapozgatva szemét ellepték a könnyek. Gyorsan összecsapta, és mélyeket sóhajtozott. Azóta gyűlölte a csillagokat, hogy a szülei gépe hullócsillagként zuhant a túlvilágra.