2016. augusztus 26., péntek

The Nameless One - Puha haj


Arra ébredt, hogy a világ kifakult és minden fojtogatóan meleg körülötte. Minden hang tompa volt, mintha egy papírdoboz mélyéről szólna, minden illat csak árnyéka volt az emlékeiben élőnek. Nehezen, izzadtan tápászkodott fel ágyból, a hűtőhöz vonszolta magát és ivott pár korty narancslevet. 
Halványan érezte az ízét, de inkább hasonlított az autók által felvert útszéli porra. Kávét töltött magának, feketén és cukor nélkül. Ugyanaz a poros íz. A cigaretta is ízetlen volt, mintha csak nagyvárosi szmogot szívna. 

Ekkor már sejtette, baj van. Sietve felöltözött, szembesülve azzal, hogy a tegnap viselt ingje és nadrágja már lötyög rajta. Úgy érezte rohan, és teljesen kifulladt, miközben átvonszolta magát a fekete negyedbe. Még két saroknyit kellett megtennie, de közben muszáj volt kicsit pihennie. Négyszer. Alig tudott állva maradni, mikor az apró borbélyüzlethez ért. 

A nő bent állt és épp hajat vágott. 
– Beszélhetnénk? 
Elvira barna szeme nyílt gyűlölettel meredt rá. 
– Látom sürgős. Menj az irodába, fél perc és jövök! 

Az irodában a székre rogyott, és próbált lélegezni, amíg Elvirát várta. 
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte a fekete szépség, amint belépett. – Elhagytál két napja, nem emlékszel? 
– Valamit csináltál velem! Mocskos nigger boszorka! Mit tettél? 
– Ó, emlékszem. Ingyen levágtam a hajad, mielőtt még utoljára lefeküdtél velem és rögtön utána kirúgtál, azért tejfehér bőrű, gazdag ribancért. Aztán felsöpörtem és bosszút álltam rajtad, ahogy nagyanya tanította. 

Mély hangja halk volt ugyan, de sütött belőle az elfojtott harag. És még valami, amire eddig nem figyelt fel.
Hatalom, régi, tilalmas és titkos tudásból származó hatalom. Az irodai ablakhoz lépett, kitárta. Egy naptól átforrósodott alumínium tálcát emelt be rajta, lerakta az asztalra. A tálcában vékony réteg koszos homokon egy fekete tárgy hevert. A fekete viaszból puha szőke hajszálak lógtak ki. A nemrég még emberalakú viaszdarab erősen olvadozott, kezdett szétfolyni, ahogy a tűző nap átforrósította a homokot. 
– Ez vagy te! Ilyen a Voodoo! Amint elfogy, meghalsz! 
Megosztás: 

2 megjegyzés:

  1. Wháó! Ez nagyon tetszett! Bár... Sose értettem az ilyen embereket, akiknek a vérükben van a bosszú

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Az emberek pedig a tapasztalataim szerint bosszúállóak, különösen a megsérzett nők. Más kérdés, hogy a bosszú nem okoz örömet, nem hoz békét, megnyugvást. De ezt talán csak én látom így.

      Törlés