Csillagles, avagy a Megszegett Ígéretek Könyve
Az utazók legjobb barátja a csillagos égbolt. Jelzi, hogy másnap tiszta lesz az ég, utat mutat, segít álomba szenderülni.
– Ugye milyen szép, drágám? – kérdezte Jim.
– Gyönyörű! Csókolj meg, aztán próbáljunk meg aludni. – felelte Eva.
A nemzeti park legszebb részén jártak. A vad erdőkkel övezett tisztáson csak a völgyben rohanó folyó hangját lehetett hallani. A víz megtört a szurdokfalból leszakadt sziklákon, felhabzott, fortyogott, folyamatosan zúgott.
Bebújt a hálózsákba Eva mellé, a lány hozzásimult, és ő szorosan átölelte.
– Köszönöm, hogy rábeszéltél a túrára! Ez életem legszebb nyaralása.
– A legszebb lánynak a legszebb nyaralás jár.
– Ugye mindig velem leszel? Nem fogsz elhagyni?
– Soha sem hagylak el, ígérem.
Hat évvel később ugyanazon a tisztáson Eva már magányosan nézte a csillagokat. Kicsit idősebb lett. Kicsit érettebb, és sokkal keserűbb. Ahogy a csillagos eget nézte, Jim ígéretére gondolt. Soha nem hagylak el. Milyen könnyű kimondani. De aki ígéretet tesz, még nem biztos, hogy tisztában van az ígéret erejével. Mert a szavak mögött erő van, hatalom. Ha az ígéretet megtartják, ez az erő jó és hasznos, de ha megszegik, fájdalmat szül. És minél erősebb az ígéret, a fájdalom is annál erősebb lesz. Elővette a fényképalbumot, lapozgatni kezdte. Ő és Jim, minden képen együtt. Az óriáskeréknél, a vitorláson, a tengerparton. Az eljegyzésen, az esküvőn, a nászúton. Boldogan, szerelmesen, minden képen egymásra mosolyogva.
Ez a Megszegett Ígéretek Könyve.
Tovább lapozott. A képek kissé megváltoztak. Ő és Jim az új lakás előtt, de Jim fáradtnak tűnik. Az új kocsi előtt, de Jim soványabb. Aztán Jim a kórházban, soványan és fehéren, ahogy próbál mosolyogni, ezzel palástolva a fájdalmat. Aztán Jim az otthoni ágyban, a morfiumtól eltompulva. És végül Jim temetése.
Nehezen aludt el és csak kora délelőtt ébredt. Lesétált a folyóhoz. Felnyitotta az urnát, és könnyeit nyelve a hamvakat a vízbe öntötte.
Aztán a folyóba lépett.
– Én nem hagylak el.
Elmerült.
Áááh, imádom az ilyen sztorikat, és te olyan gyönyörűen írtad le minden kis porcikáját, hogy wááh. Eva fájdalma rám is átragadt, és a vége, nagyon-nagyon szomorú és megható...
VálaszTörlésKöszönöm az elismerést.
VálaszTörlés