2016. augusztus 15., hétfő

Babu Miriel - Ébredő Pokol


A Sátán lassan nyitotta ki az alvástól összetapadt szemét, egyenesen az ágya mellett lobogó tűzbe meredve. Pislogás nélkül bámulta a lángocskát, erőt gyűjtve a felkeléshez. Egy újabb nap vár rá.

Az ördögfiókák is biztosan felébredtek már, és készen állnak a rendbontásra – gondolta bosszankodva, majd feltápászkodott. Kiropogtatta elgémberedett gerincét, a visszataszító hangtól összerezzentek a sarokban ólálkodó pókok. Két kezét az plafon felé nyújtva ásított egy hatalmasat, majd megrázta magát, sötétbarna hajtincsei repkedtek a feje körül. 

Mogorva arccal vonszolta magát a fürdőszobába, és forró vízzel arcot mosott. Csak egy pillanatra nézett a tükörbe, de rögtön visszariadt a vörös szeme alatt sötétlő karikáktól. 

Többet kellene aludnom – gondolta, ahogy megtörölte az arcát. – De ez a fránya munka, soha nincs vége! Mindig újabb és újabb ördögfiókák jönnek, újabb kétségbeesett könyörgők. 

Lecsapta a törülközőt a mosdó szélére, és a konyhába csoszogott. Hiába, az ő ereje is véges, és ennyi ördögfiókát tanítani, kordában tartani sem kis feladat. 

Bedobott egy amúgy is száraz kenyeret a pirítóba, és alágyújtott a kávéfőzőnek. A fekete lé rotyogva melegedett az ezüst kancsóban, illata a sercegő szénnel keveredve betöltötte a szobát. A pirító kattant, és a Sátán puszta kézzel kiszedve a kenyereket az asztalhoz sétált. Lerogyott egy székre, és komótosan eszegetni kezdett. Semmi kedve nem volt dolgozni, hallgattani az ördögfiókák nyafogását, ordítva fegyelmezni a káoszt.

Elfáradt bele. 

Fekete hálóköntöse zsebéből előhúzott egy cigarettát és egy öngyújtót, s mélyeket szippantva próbálta összeszedni magát. A füst körbelengte a szobát, csípve eddig is piros szemeit, de a Sátánt nem zavarta. Az ördögfiókák nevelése amúgy is az egészsége romlását idézte elő, egy kis füstölés ide vagy oda, nem számít. 

De előbb a papírmunka – gondolta, s egy mély, lemondó sóhajjal elnyomta a csikket, majd lassan felállva a másik szobába sétált. Leült az íróasztala mellé, és kedvetlenül meredt az azon magasodó papírkötegre. 

Na, javítsuk ki azokat a matematika témazárókat!
Megosztás: 

2 megjegyzés:

  1. Ez egy amolyan "Jajj!" típusú történetecske volt, aminek a végén az ember - értelemszerűen - vigyorogva felnyög, hogy: Jajj!
    Sose fogom megunni ezeket a kis csattanókat! :')

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha már csak 300 szó, próbálom a csattanókat gyakorolni rajta ;)

      Törlés